A félévem margójára - így szedtem össze magam és a tanulmányaim egy szakítás után

 „A legjobb verziója önmagamnak én vagyok, és csak az marad utánam, mit önmagam után hagyok.” 

- Carson Coma

[ Ha még nem olvastad, a „Rólam” oldalt ajánlom figyelmedbe – sokat elmond arról, ki is vagyok én. ]

Most, harmadévesként úgy érzem, túljutottam már sok mindenen. Mégis azt kell mondjam, ez a mostani félév volt eddig a legkaotikusabb – és talán a legtisztább is. 

„Miért történik ez velem?” – A félév eleji mélypont 💔

Az első hét felét kihagytam, mert végre eljutottam egy olyan koncertre, amiről régen álmodtam. Boldog voltam.

Aztán pár nappal később a két éve tartó kapcsolatom véget ért – megcsaltak. Ezt nehéz leírni, és még nehezebb volt megélni.

A félévre készített terveim – hogy időben kezdem a jegyzeteket, beadandókat, rendszerezek – hirtelen füstté váltak. Nem volt erőm, észre sem vettem, ahogy egy hónap elszaladt.

A felismerés akkor ért, amikor már a szakmai gyakorlat következett.

Két hét gyógyulás – ami emlékeztetett arra, ki vagyok és mit szeretnék elérni 🫂

Gyerekekkel voltam. Ez a két hét kiszakított a megszokott ritmusból – és közben valami visszatalált bennem.

Rájöttem, hogy bármi is történik a személyes életemben, egy dolgot nem engedhetek el: azt, amit hivatásnak érzek.

Gyógypedagógus szeretnék lenni. Nem csak két hétre, hanem életem végéig. Ez a felismerés volt az, ami újra elindított.

A valóság: 13 tantárgy, elmaradások, káosz és az újratervezés 📝

Addigra már jócskán le voltam maradva. A félév során ez várt rám:

• 3 beadandó dolgozat
• szakdolgozati témavázlat
• gyakorlati napló
• 4 zárthelyi
• 2 prezentáció
• 1 szóbeli vizsga
• 5 kreatív feladat / eszköz készítése
• 1 mikrotanítás

Egy ponton magam sem hittem el, hogyan engedhettem, hogy ennyire felhalmozódjanak a dolgok. De nem volt más választásom, mint nekikezdeni.

Először listát készítettem. Minden tárgynál leírtam, mi a konkrét teendő. Aztán sorrendbe tettem őket – előre hozva, ami a leghamarabb kellett. Szépen, lépésről lépésre elkezdtem haladni. Nem mondom, hogy mindent tökéletesen sikerült megcsinálni, de a végére minden feladatot leadtam – időben, vállalható minőségben.

Ez már önmagában nagy szó volt.

Tanulságok – mit tanított ez a félév? 🪴

• A magánélet igenis beleszól a tanulásba – és ez nem gyengeség.
• Az, hogy valami fáj, nem jelenti azt, hogy ne lehetne közben dolgozni a jövőnkért.
• A struktúra mentőöv lehet – még akkor is, ha már késésben vagyunk.
• Ha valamit igazán szeretnél csinálni, az vissza tud húzni még a legnehezebb napokon is.
• Az önsajnálat helyett a kis lépések működnek – listák, sorrendek, újrakezdések.
• Nem szabad haragudnod magadra, ha valami nem úgy jön össze, ahogyan eltervezted.

Nem szeretném újra ennyire túlhúzni magam – sem fizikailag, sem lelkileg. Ez a félév fájt, fárasztott, de megerősített. És ha most visszanézek rá, nem a fájdalom marad meg bennem, hanem az, hogy visszataláltam önmagamhoz – lassan, de biztosan.

Te mit tanultál magadról az elmúlt hónapokban? Írd meg, ha van kedved. Jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

- Lia